HIV(2.oldal)

Két típusa ismert

    - HIV-1 – a leginkább elterjedt, a csimpánzokról terjedt át az emberre a XX. század elején[1] (a korábbi elméletek ezt az 1980-as évekre teszik). Alcsoportjai:
          o M (major) a leggyakoribb. Variánsai: A–H-ig.
          o N
          o O
    - HIV-2 – Nyugat-Afrikában gyakori; kevésbé patogén.

Működése

A vírus egy bizonyos fajta fehérvérsejtet támad meg, amelynek neve CD4+ T-limfocita sejt. A vírus behatol a sejtbe, beilleszti saját génjeit a gazdasejt DNS-ébe, és így arra használja, hogy újabb vírusokat termeljen, amelyek megfertőzik a többi sejtet. A CD4+ gazdasejtek végül elpusztulnak. Ahogy a szervezet CD4+ sejtszáma csökken, az emberi test egyre kevésbé képes harcolni a betegségekkel szemben. Végül a CD4+ sejtszám eléri azt a kritikus szintet, amelyet szerzett immunhiányos tünet-együttesnek, vagyis AIDS–nek (Acquired Immune Deficiency Syndrome) nevezünk.

A HIV retrovírus, amely egy különleges vírusfajta. A retrovírusok felépítése egyszerűbb, mint a többi vírusé, a szervezetnek mégis nehezebb ellenük harcolni. Ennek oka a reverz transzkriptáz enzim nagyfokú hibázó képességének tudható be. Ezeket a hibákat semmilyen enzimrendszer sem képes kijavítani, nem úgy, mint a DNS-polimeráz hibáit.

A retrovírusok beágyazzák génjeiket a megtámadott sejt DNS-ébe, tehát minden olyan további sejt, mely ebből a gazdasejtből alakul ki, fertőzött lesz. Az a burok, amelyben a HIV vírusrészecske található, hasonló összetételű, mint némelyik emberi sejt. Ez tovább nehezíti az immunrendszer feladatát, mivel sokkal bonyolultabb a vírus és az egészséges sejtek megkülönböztetése. Azonban a fő probléma az, hogy a vírus rejtőzködni képes az immunrendszer patogéneket felismerő sejtjei elől, mint intracelluláris patogén. Amikor pedig integrálódni képes a gazdasejt genomjába, láthatatlanná válik a szervezet számára.